Szia Mozart! – Időfutár kritika a Revizor.hu portálon
Az Időfutárnak óriási kultusza van, és immár három élete. 2012-ben rádiójáték-sorozatként indult, s frenetikus hatást ért el, több százezer tizenéves(!) hallgatta, illetve töltötte le. Három sikeres évad után lekerült a műsorról, ekkor regényfolyammá változott, s a karrier folytatódott, végül(?) színdarab lett belőle, amit most a Szegedi Nemzeti Színház mutatott be Horváth Mihály utcai játszóhelyén, a Kisszínházban. A szerzők négyen vannak, mert csak truppban győzték anno a napi adásokat, így a regényeket és a színdarabot is kvartett jegyzi: Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István és Vészits Andrea.
A mű ifjúsági darab, vagyis a legnehezebb műfaj, ami a drámaírásban létezik, így tehát én is diákbérletes előadásra ültem be, nem kis félsszel. Tele is volt a nézőtér tinikkel, magyarul a legvérszomjasabb ítészekkel, akik gátlás nélkül jelzik, ha valami nem stimmel, de semmi ilyesmi nem történt, még egy orrfújást sem lehetett hallani a játékidő alatt.
Ibos Éva kritikája a Szegedi Nemzeti Színház Időfutár-előadásáról.
Itt folytatódik: revizor.hu