Élet(rajz)

1970-ben születtem Budapesten, azon belül Angyalföldön, egy tízemeletes panelházban. Nem akartam megtanulni írni és olvasni, mert azt gondoltam, hogy egy vátesz költő számára az felesleges. Tanítóim, akik szinte kivétel nélkül mind igen makacs nők voltak, nagy nehezen meggyőztek ennek ellenkezőjéről. Csak a gimnáziumban tanultam meg valamennyire helyesen írni, bár még az egyetem alatt is, mikor elkezdtem színikritikusként dolgozni, sűrűn be voltak pirosozva a korrektúrák.

Zsenitudatomtól az 1990-es évek elején vettem fájdalmas búcsút, amikor megjelent első verseskötetem, és azt kellett tapasztalnom, hogy nem fordul ki tőle sarkaiból a világ. Egy különösen eseménytelen könyvheti dedikálás után vérig sértve megfogadtam, hogy nem írok több verset, hisz úgysem olvassák. Inkább színházzal kezdtem foglalkozni abban reménykedve, hogy a színpadi szöveget talán könnyebben eljutnak az emberekhez. Nem kellett csalódnom, úgyhogy azóta is főleg színházaknak dolgozom.

1996-ban barátaimmal megalapítottuk a Bárka Színházat, aminek dramaturgja voltam 2001-ig. Azután a Krétakör Színházhoz csatlakoztam, és velük hoztam létre előadásokat, egészen a társulat megszünéséig. Azóta szabadúszó író vagyok. Néha megrendezem a saját színdarabjaimat. Néhány éve filmeket kezdtem írni és filmsorozatokat a HBO-nak, az Aranyéletet és a Terápiát. Tavalyelőtt rendeztem egy tévéfilmet, a MEMÓ-t, ami azóta is a szívem csücske. Jelenleg a doktori értekezésemmel bíbelődöm a Színház- és Fimművészeti Egyetemen, ahol évek óta tanítok műelemzést és dramaturgiát.

Amióta megszülettek a gyerekeim, írok meséket és ifjúsági történeteket is. Ezek közül a legszemélyesebb a Kőmajmok háza, a legnépszerűbb pedig a rádiójátékból lett regényfolyam, amit szerzőtársaimmal immár öt éve hömpölygetünk, az Időfutár.

Néha az az érzésem, hogy túl sok mindent csinálok. Ez a honlap talán segít rendet vágni, strukturálni, átláthatóvá tenni huszonöt év munkáját. Köszönet a Tilos az Á Kiadónak, hogy partnereim és támogatóim ebben!

(Fotó: Horváth Péter Gyula)