Olyan mezőt találtam, ami nincs lelegelve
A Revizoronline interjúja – 2016.10.17.Október közepén Memo című tévéfilmjével debütált filmrendezőként Tasnádi István, aki nem csak arról mesélt, milyen volt első filmjét és benne Haumann Pétert rendezni, hanem a tévéfilmek helyzete és a Kút körül dagadó botrány kapcsán is kifejtette véleményét. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Revizor: Miért kezdett el érdekelni a hipermnézia?
Tasnádi István: Bár az amnéziáról már rengeteg film készült, a hipermnéziáról nem. Amikor elolvastam Lurija tanulmányát Solomon Seresevszkijről, nagyon izgatott lettem. Úgy éreztem, olyan mezőt találtam, ami még nincs lelegelve. De hogy miért érdekelt annyira a hipermnézia, azt csak utólag raktam össze magamban. Talán azért, mert az emlékek felidézésének mechanizmusa hasonlít az alkotás folyamatára. A hipermnéziás szinesztéziás élménykódolása emlékeztet arra, ahogy én fényekben, hangokban, szagokban és zörejekben tárolom az emlékeimet és összerakom belőlük a történeteimet. Nekem korántsem végtelen az emlékezetem, néha a legapróbb dolgokat is el tudom felejteni, de abban, ahogy a hipermnéziás beteg érzékeli a világot, magamra ismertem. Utólag vettem észre azt is, hogy ez a történet az írásról is szól, és az írás számomra is terápiás folyamat. Bevallom, az elmúlt 13 évben, amíg foglalkoztam ezzel a könyvvel, ezt nem elemeztem ilyen tudatosan.
Tovább: revizoronline.hu
Fotó: Czirják Pál