A három testőr

(Alexandre Dumas nyomán)

“Vígszínház A három testőre kellemes meglepetés, jóllehet a repertoárba kerülésnek a célközönség az elsődleges oka. Rövid távon kiváltható egy iskolai olvasmány, az se rossz, hosszabb távon hátha sikerül elhitetni, hogy a színház jó dolog, ez viszont kimondottan jó. A megszólítani vágyott közönség mind életkora, mind a kulturális-generációs szakadék miatt más nyelven beszél, mint Dumas; az ő ízlésüket kellett összehangolni napjaink nagy történetek és kétely nélküli monológok iránti iróniájával.
Tasnádi Istvánnak ez sikerült. Ez A három testőr egyszerre Dumas bestsellerének színpadi változata és annak paródiája, attól függően, ki mit akar látni benne. Akiben még él a kardozós gyerekkor, az inkább a királyné nyakláncának a történetét látja. Aki már tudja, nincs meg a kincs, mire vágyott, az fanyar iróniával konstatálja, mégis DArtagnannak kellett volna maradni. Aki pedig sem egyik, sem másik csoportba nem tartozik, az úgyis csupán lakosság vagy adóalany.” (Horváth Csaba, Heti Válasz)

Bemutató: 2005 – Vígszínház

Bővebben: vigszinhaz.hu

Kritika: valasz.hu

Fotó: Mayer Mária