Memo – A felejtés nélküli ember

Lónyai Péter doktori értekezését a hipermnéziából írja, azonban az egyetem nem fogadja el a disszertációt, mert nem tartalmaz klinikai leírást. Azaz Lónyainak találnia kell egy élő hipermnéziást, ami nem egyszerű feladat, hiszen egy rendkívül ritka betegségről van szó. Lónyainak azért fontos ennyire a téma, mert apja emlékezetvesztésben szenved. A pszichiátriai intézetben végül talál egy beteget. Lónyai vizsgálni kezdi a férfit. Kiderül, hogy olyan erős nyugtatókkal kezelik, ami hosszú távon teljes szellemi leépülést okoz, ezért a saját felelősségére hazaviszi az intézetből. Lónyai megszállottan dolgozik, meg akarja tanítani az apját emlékezni, a pácienst pedig felejteni…

A rendkívül vidám, ugyanakkor nagyon alapvető emberi kapcsolatokkal foglalkozó alkotás eredetileg forgatókönyvnek íródott, és a szegedi teátrum számára dolgozta át színpadi művé a szerző. A darab nem musical, de legalább annyi zene hangzik el benne. Az Illés és az Omega együttes egymásnak feszülő dalszövegei teremtette miliő nemcsak a szülőknek, hanem az egészen fiataloknak is igazi rácsodálkozás lehet arra, hogy ki-ki mennyire másképp hallotta ugyanazokat a történeteket 1956-tól egészen napjainkig.

Bemutató: Szegedi Nemzeti Színház, 2013.

Bővebben: szinhaz.hu

Kritika: egyfelvonas.hu

Fotó: Szegedi Nemzeti Színház