Rozi az égen (színdarab)

(Jeli Viktóriával közösen)

Először kislányának mondta el Tasnádi István azt a mesét, amelyet Jeli Viktóriával közösen írt bábszínpadra Rozi az égen címen. A színdarab játékosan eligazít az égbolton, de önismeretre is tanítja a gyerekeket.

Minden azzal kezdődött, hogy Rozi hatodik születésnapja elveszett. Jó: esetleg elkóborolt. Mindenesetre szőrén-szálán eltűnt, nyoma veszett, felszívódott. Még szerencse, hogy megkergült az ágy lábához kötött lufi, mert különben mi repítette volna Rozit egyenesen fel az égbe? Márpedig ha nem repül, talán sosem találkozik a szeleburdi kentaurlánnyal, a Nagy Kaprikornusszal, a tejtó halacskáival, a Krokorigó ikrekkel és a többi églakóval, s a végén maga is elhitte volna azt a képtelenséget, hogy az égben csak forró gázok vannak meg hideg kövek, és végtelen üresség. Nincs határa a kalandoknak, ha a képzelet sarkallja. Rozi a gyerekszobából – álmában, persze – felröppen az égre, hogy megkeresse elveszettnek hitt szülinapját, és kedves cicája társaságában sorra találkozik a csillagképekkel.

Bemutató: Budapest Bábszínház, 2010.

Fotó: Budapest Bábszínház