“MINT EGY RÉGI SZÉP RUHADARABOT, EZT IS FEL KELL ÚJÍTANI” – Beszélgetés Tasnádi Istvánnal

„Ebben a virtualizálódó világban mindennek, ami igazi, ami kézzel fogható, ami most történik, annak elképesztő ereje van.” A kilencvenes években egyszer már dramaturgként dolgozott Szép Ernő Lila akácával, most a mű inkább csak szövetét adta a szabad átirathoz. Évtizedek távlatából hogyan alakult az olvasata, mit mutat meg a mai valóságunkból – erről is beszélgettünk Tasnádi István íróval, rendezővel a Lila Akác Lokál bemutatója kapcsán. MARTON ÉVA INTERJÚJA.

Revizor: Szép Ernő Lila akác című művéből írt színpadi adaptációdat korábban a Bárka Színházban mutatták be. A mostani előadás kötődik ahhoz, vagy nagyon más?

Tasnádi István: A kiindulópont azonos, de merőben más a két feldolgozás. A Bárkás előadást Simon Balázs rendezte, Tóth Mancit az akkor stúdiós Pokorny Lia játszotta, ez volt az első nagyobb, emlékezetes szerepe. Akkor Szép Ernő regényéből indultunk ki, mert éreztük, hogy kicsit poros a darab, de a nyelvezete és néhány párjelenete még töretlenül csodálatos. A regény sokkal árnyaltabb és gazdagabb, akkor azért nyúltunk ahhoz, és annak alapján írtam plusz jeleneteket, monológokat. A mostani előadás nagyon más koncepcióval született.

A teljes interjú az alábbi linkek keresztül olvasható el.:

www.revizoronline.com/beszelgetes-tasnadi-istvannal/lila-akac-lokal