Taigetosz csecsemőotthon (2004)

(Fülszöveg) Tasnádi István drámaírói pályafutását távlatosan és szorosan összekötötte egy rendezővel. Schilling Árpád nemzedékének és a kortárs magyar színháznak meghatározó személyisége: rendező és színházteremtő. Tasnádi vele társult, hogy írói tehetségével “társszerzője” legyen Schilling színházának, a Krétakörnek.

“Mi nem színdarabban gondolkodunk, hanem előadásban” – nyilatkozták egy interjúban. Ez a módszer újfajta írói “hozzáállást”, új drámaírói szerepet: erős alkalmazkodást igényel. Ebben a szereposztásban ugyanis szinte együtt születik szöveg és előadás, sőt a szöveg szövetének olyan rugalmasnak kell lennie, hogy a próba közben létrejövő kollektív improvizációkat is elbírja. Tasnádi érdeme, hogy ebben az újfajta szereposztásban is megőrizte szatirikus, politikus vénáját, önálló írói karakterét. A dráma-szövegek önállóan, az élő előadások nélkül is élvezetes olvasmányok. (Radnóti Zsuzsa)

(Jelenkor Kiadó, 2004)